Namény és a REMÉNY.
"Az egyetlen
kapcsolatom az emberekkel lassan egy éve,szűk családom,egyetlen
barát,és ez a blogtér. Néha úgy érzem élve eltemettek. Ha
visszagondolok egy évvel ezelőtti énemre,azt mondom az nem is én
voltam. Hiányzik a pezsgés,hiányzik az az érzés,amikor a gyermekem
büszke volt rám. Keményen küzdök ,hogy ezt újra elérjem,de folyton
falakba ütközök. A gyermekkori éhezés,nincstelenség után
felépítettem magamnak egy nagyon boldog életet. Most ez már nincs.
Minden nap harc az életért,aggódás nem magamért,a gyerekeimért.
Színjáték minden nap minden perce,hogy Ők ne lássák,ne érezzék
milyen nagy a baj. Ha lehetne három kívánságom: 1 kapjak
munkát!
2 kapjak munkát!
3 kapjak munkát!
Ez az egyetlen lehetőségem ,hogy visszatérjek az életbe,emberek
vegyenek körül,hasznosnak érezzem magam,legyen értelme reggel
felkelni. Szeretném érezni ,hogy fáradt vagyok... Amikor ezt érezni
fogom,nem nyafogni fogok,hálát fogok adni az
égnek."
Forrás:
http://href.hu/x/eke6
Szia Namény!
Olvastam amit írtál Zoli blogjába. Szeretném ha tudnád, hogy nem vagy egyedül a problémák között. Aranyam és ezüstöm nincsen, de amim van, azt neked adom. Bátorítást, vígasztalást. Ímát, közbenjárást, esetleg konkrét állásinfót, ha tudok. Kezdetnek egy dalt küldenék neked:

