Az új világ
 




A következőkben a régi és az új világgal szeretnék foglalkozni, hogy ezáltal érthetővé váljon a mostani időben zajló konfliktusok lényege.
A Názáreti Jézus Krisztus föltámadása ugyanis egy új világba való belépés kapuját jelenti.
Nemcsak arról van szó a föltámadást illetően, hogy az ember bűnbocsánatot nyer – ez is nagyon fontos dolog –, hanem a föltámadás egyúttal egy új világ alapja is.

Mivel az új világ fundamentuma a Názáreti Jézus föltámadása,
ezért nagyot tévednek, akik azt gondolják, hogy a kereszténység egy múlt felé fordult nosztalgiaklub, amely ősi, letűnt normákat próbál állandóan fölmelegíteni és aktualizálni.
A kereszténység nem múltban gyökerező hitet és értékrendet jelent – a kereszténység maga a jövő, mert időtálló, örökkévaló dolgokon, értékeken alapul.
Az apokalipszis lényege pontosan ez: a régi és az új világ konfliktusának az eseménysorozata, az utóbbi diadalával.


Péter apostol a következőket mondja erről:
„…kit [Jézust] az égnek kell magába fogadnia mind az időkig, míglen újjáteremtetnek mindenek, amikről szólott az Isten minden Ő szent prófétájának szája által eleitől fogva.” (Csel 3:21)
A kulcskifejezés ebben a versszakban az újjáteremtés.
A görög szó azt jelenti: helyreállítás (apokatasztaszisz).
Ez kulcsszó volt a korai egyházban. Ma ritkábban használják, pedig ez a lényege az egész kereszténységnek: Isten elhatározta, hogy az embert és a kozmoszt is, mindent, ami van a látható világban, sőt azon kívül is, újjá fog teremteni.

A régit fel fogja váltani egy új világ.

A Jelenések könyvében is ugyanezt a kinyilatkoztatást olvassuk:
„És monda az, aki a királyiszéken ül vala: Íme mindent újjá teszek.” (Jel 21:5)

Az eredeti szöveg az újjáteremtést legalább három szóval fejezi ki: az első a már említett helyreállítás.
Ez azt jelenti, hogy a dolgok eredeti állapotukba kerülnek vissza, az eredeti tervnek megfelelően.
A másik kifejezés az újjászületés, amelyre az eredeti szöveg két kifejezést is használ, de ezekkel most nem foglalkozunk részletesen. A lényeg mindebben az, hogy Isten tervének a középpontjában az újjáteremtés áll.

Az újjáteremtés szükségszerűsége nem az Újszövetségben fogalmazódott meg először, hanem korábban: kikerülhetetlensége már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor az ember és a világ elbukott, a bűn és a halál hatalma alá esett.
A rossz által megbélyegzett ádámi faj földi történelmének kezdetekor már Isten világossá tette, hogy e világnak az Őáltala meghatározott időpontban vége lesz, és már ekkor elindította az új világ teremtésének előkészítését.
Mindent, ami a Bibliában van, ennek a fényében kell nézni, és lehet megérteni.
A Megváltás is ehhez illeszkedik, a csodák, a jelek mind az újjáteremtéshez, annak tervéhez tartoznak.
Ez a szó fejezi ki azt, hogy a jelenlegi világ Isten számára nem elfogadható.
Meg kell szűnnie, mert sérti Isten mindenhatóságát, jogrendjét, és szemben áll Isten akaratával és az emberiség üdvözítésének tervével.

A Bibliában minden erkölcsi és szellemi alapelv ezzel áll összefüggésben.
Isten kinyilatkoztatott Igéje által meg akar győzni bennünket, embereket, hogy ne ragaszkodjunk egy olyan világhoz, amely el fog múlni, ugyanis az ember számára Isten lehetőséget adott az ő Fia, Jézus Krisztus föltámadásában és az Úr kegyelme által, hogy megmeneküljön, és új világ polgára legyen.
 



Jézus állítólagos sírja Jeruzsálemben.

"Nincs itt, mert feltámadott"








Forrás: Új Exodus