Citromnak és Mindenkinek.

"Isten kiragad a slamasztikából, ha arra méltó vagy, vagy terve van veled."

Nem így van ez, kedves Citrom.
Nem azért ragadja ki az embert a bajból
mert méltó rá az ember. Senki sem méltó erre.

Sajnos destruktív módon erre tanítottak bennünket.
Nem azért ment ki bennünket Isten a bajból, mert méltók lennénk,
hanem egyszerűen azért mert

szeret.

Ilyen a természete.

Terve van velünk és tovább kell lépnünk Vele-ebben egyetértünk.

"A nagy védelmező mögé nem lehet elbújni, vállalnod kell magad!"

Miért ne lehetne mögé elbújni?
Persze hogy lehet! Miazhogy! Nagyon is!
Nem kell minden körülmények között vállalnom magam.
(Az énem nem kell jobban felvállalnom, mint az IGAZSÁGOT)
Újra ismételjem meg a régi ostobaságaimat ?
Nnna, még csak az hiányozna...

Őt kell vállalnom.

"Az, hogy kisegített, az nem azt jelenti, hogy mindent megold neked."

Valóban. Isten jósága megtérésre indít.

"Lassan úgy mutatkozol be, mint egy magatehetetlen külső irányításra szoruló elesett.
Pedig erről szó sincs. Ugye?"

Mi abban a rossz, ha olyan valaki vezet aki látja a láthatatlan buktatókat és ismeri a helyes utat?

Citrom, maga tehetetlen?
Te tehetetlen vagy, vagy annak érzed magad ??
Elesett vagy?
Én az voltam.
Felsegített.

Ha velem bizalmatlan vagy,
helyesen teszed,
hisz nem ismersz.

Jó sem vagyok.

Megszabadítani sem tudlak ellenségeidtől.
De megismertem a Szabadítót.
Ismerd meg Te is.
Mire akkora hited lesz, mint egy mustármag,
a problémáid hegyei egy szavadra a tengerbe ugranak.

Bízz Benne.
Vele nincs lehetetlen.
Bízz Benne!
Érdemes.
Tudom.