HÚSVÉTI ELÉGTÉTEL

Negyedik Dimenzió | Erdei Tamás

Igazságosság és megbocsátás

„Miért nem elég, hogy Isten megbocsát a bűnös embernek?”

Húsvét a feltámadás ünnepe. A feltámadásé és a bűnbocsánaté. A krisztusi váltságmű az egész emberi nem számára egyszeri és megismételhetetlen, örök érvényű bűnbocsánatot szerzett. Húsvét idején élesebb fény vetül az emberi és isteni igazságosság és a megbocsátás kérdéskörére.

Vajon miért nem lehet a múltban elkövetett bűnök fölött egyszerűen napirendre térni? Miért nem elég, hogy az egyik ember csak úgy megbocsátja a másiknak az ellene elkövetett igazságtalanságot? És miért nem lehetséges, hogy Isten mindenfajta jóvátétel nélkül megbocsásson a bűnös embernek?

Az igazságosság és a megbocsátás kérdésköre át- meg átszövi a jogi, a gazdasági, a magánéletünket, és azon túl a történelmi folyamatokat is. Mint ahogyan a közelmúltban egy közkedvelt televíziós műsorban elhangzott, Magyarországon a belpolitikai problémák többsége is összefügg ezzel a kérdéssel. Vajon miért nem lehetséges megnyugtatóan rendezni a rendszerváltás előtti gazdasági, politikai és morális problémákat? Miért, hogy úton-útfélen rendezetlen ügyekbe botlunk a közelmúlt történelméből fakadóan?

A megújuló utcai zavargások, a végletesen elmérgesedett politikai szembenállás, a megmérgeződött személyes kapcsolatok szüntelen emlékeztetnek bennünket arra, hogy hazánk 20. századi történelme tele van egyéni, közösségi és nemzeti sérelmekkel, be nem gyógyult, rosszul beforrt vagy nem hegedő, gennyedző sebekkel. Mi lehet az oka annak, hogy a történelmi bűnök a közelmúlt adósságából fakadóan jelenünket is megmérgező valósággá váltak?

Az igazság és a szeretet

Ha a Szentírást vesszük alapul, azt kell látnunk, hogy az Örökkévaló számára nagyon fontos a megbocsátás és az igazságosság összhangja. Törvény és szeretet, igazság és kegyelem, igazságosság és megbocsátás elválaszthatatlanok Istenben. Az isteni abszolút értékű, örök és változatlan rendben nincs, mert nem lehetséges bűnbocsánat áldozat, sőt véráldozat nélkül. Aki ezt az egyetemes szellemi és morális törvényt figyelmen kívül hagyja, sohasem fogja megérteni a bűnbocsánat működését, és nem tud részesülni a legfontosabb amnesztiában, az isteni bűnbocsánat kegyelmében.

Az emberi történelem bukással kezdődött. Az első emberpár az édeni tökéletesség paradicsomi korszakában legelső erkölcsi-szellemi döntését rosszul hozta meg. Ez a döntés, illetve ennek egyetemes érvényű következményei meghatározták az egész későbbi emberiség sorsát. Ádám és Éva bűnének következtében a történelem hajnalától kezdve az emberi nem bukásra ítéltetett.

Ez a bukás a világegyetem harmóniáját felborította, és minden egyes ezután születendő ember örökkévaló sorsát visszavonhatatlanul megpecsételte: az örök kárhozatba taszította. Ezt a visszavonhatatlan bukást fordította meg az isteni beavatkozás. Már a bűneset után közvetlenül elhangzott az ősevangélium: el fog jönni az isteni megváltó, hogy az életét feláldozza a bűnös emberiségért, és kegyelemből, saját halála árán kiváltsa az elveszetteket az örök halál börtönéből. Az örökkévaló Isten saját gyermekét áldozta fel az igazságosság oltárán, hogy megbocsáthasson az ellene fellázadt emberiségnek. Ez a megváltás paradoxonja.