Forrás:

http://t7.hu/oga 

 

 Forrás:

http://t7.hu/oeu

A "Szex rabszolgák" című dokumentumfilm leleplezi a világméretű emberkereskedelmet Kelet-Európában (Ukrajna, Moldova, Törökország).

A filmet a magyar lányok és nők érdekében fordítottuk le, hogy fogalmatok legyen a körülöttünk zajló világról. És ne reagáljatok mindenféle újsághirdetésekre elhamarkodottan. Ne induljatok el idegen országokba megbízható kíséret nélkül. Főleg ne Törökországba, mert ott van az emberkereskedelem egyik fő lerakata. Sok török moszlim szemében egy "hitetlen" nő meggyalázása és tönkretétele hőstett, amiért jutalmat fog kapni a paradicsomban. Természetesen ez mind tudatlanság és fanatizmus. Ha nem térnek meg Jézushoz, az örökkévalóságot a kárhozatban (pokolban) fogják eltölteni. És ez sajnos az áldozatokra is igaz. 

Igazságtalanságok elszenvedése nem visz minket a Mennyországba. Mert akkor nem lenne igazságtalanság. Az igazságtalanságok pont azért történnek (a bibliai sátán által), hogy meggyűlöld Istent és az embert. Hogy magadba fordulj és megvetéssel nézz a Megváltásra. A dokumentumfilmben az a lány szabadult meg aki Istenhez kiáltott! Persze a Megváltás több annál mint hogy Istenhez kiáltunk. Keresd az Urat, találd meg Jézust, már most, bárhol is vagy, bármit is csinálsz.

 

Szex rabszolgák from Keresztény filmek on Vimeo.

 

Novák név szerint ismer drogdílereket a Betyárseregben

A Jobbik alelnöke arról is beszélt, hogy Toroczkai szerint igenis szükség lehet a Betyárseregre és benne a bűnözőkre – például egy újabb tévéostrom estén, írja a Hetek. 

A napokban alapos pofont kevert le Novák Előd jobbikos parlamenti képviselőnek a Betyársereget vezénylő Tyirityán Zsolt, ám valószínűleg nem e fizikai atrocitás miatt szólította fel Vona Gábor a jobbikos párttagokat, hogy azonnal lépjenek ki a Betyárseregből. Hanem inkább azért, mert a szervezet kapcsán nyomozni kezdett a Terrorelhárítási Központ: amint azt az atv.hu megírta, Tyirityán Zsolt, a Betyársereg nevű szélsőjobboldali, Jobbik-közeli szervezet vezetője a „más bőrszínűekkel” szembeni harcról, „etnikai háborúról” és a „mocskos zsidók lelövéséről” beszélt egy nyilvános előadásban a szintén Jobbik-közeli Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) által szervezett Magyar Szigeten, Verőcén. Az augusztusban lapunk által nyilvánosságra hozott beszéd a hatóságok érdeklődését is felkeltette, sőt, a Jobbik politikusait is erősen megosztotta.

A párt szóvivője állította, hogy nincs stratégiai szövetség a Betyársereg és a Jobbik között, Toroczkai László, a párt önkormányzati képviselője, egyben a HVIM tiszteletbeli elnöke viszont kijelentette: jól működik a stratégiai szövetség a Jobbik és a Betyársereg, illetve a HVIM között.  Hogy kettőjük közül ki hazudott, az végül Vona Gábor pártelnök minapi bejelentéséből derült ki: Vona ugyanis arra szólított fel, hogy a kettős tagsággal rendelkező jobbikosok lépjenek ki a Betyárseregből. Vagyis: a nyáron a Jobbik szóvivője nem mondott igazat, amikor tagadta az együttműködést.

A kettős tagság megszüntetésére vonatkozó elnöki rendeletet azonban megelőzte egy kellemetlen közjáték: Tyirityán Zsolt egy nyilvános rendezvényen pofon vágta Novák Elődöt. Az eseményre szeptember 25-én került sor, miután eltemették a háborús bűntettel vádolt, ám a jogerős ítélet előtt elhunyt Képíró Sándor egykori csendőr századost. A temetésen részt vett Novák Előd is, aki a szertartást követő gyűlésen összeszólalkozott szövetségesével. Tyirityán felrótta Nováknak, hogy a Jobbik alelnöke állítólag börtöntölteléknek nevezte őt a háta mögött.

Novák szabadkozott, hogy „ez így nem egészen igaz, csak azt sérelmezem, hogy divattá, erénnyé akarják tenni a nemzeti oldalon azt, ha valaki börtönviselt”. Novák egyébként Tyirityán lapunk által nyilvánosságra hozott nyári beszédére hivatkozott, melyben a Betyársereg vezetője azt is elmondta, hogy „viszonylag hosszú időt töltött börtönben”. Tyirityánt nem győzte meg a magyarázat, és váratlanul pofon vágta Novákot, egy másik Betyársereg-tag pedig egy jobbikos rendezőt ütött meg, akinek elrepedt a bordája. A felrepedt szájjal távozó Novák beszámolója szerint csak a szerencsének köszönhető, hogy nem alakult ki tömegverekedés.
 
Ami pedig a Tyirityán-féle pofon utóéletét illeti: A Hetek című hetilap legfrissebb számában azt írja, hogy Novák Előd egy beszélgetés során a minap maga is elismerte, hogy a pofon megfelelő apropó volt a Betyársereggel történt szakításhoz, de nem ez volt az igazi ok. Úgy tűnik, a Jobbik alelnökénél a HVIM még belefér a szövetségbe, a Betyársereg viszont nem. Például azért nem, mert – mint mondta – a büntetett előéletű Tyirityán mellett a betyárok között vannak drogdílerek is, akik közül Novák többet név szerint ismer, és vannak egyéb bűnözők is. Ez pedig nem vet jó fényt a Jobbikra. Persze az sem, hogy Toroczkai László a nyilvánosság előtt is beismerte, hogy a Jobbik pénzeli a mozgalmat, de, tette hozzá Novák, a Betyársereg már bedarálta Toroczkait. Aki a legutóbbi Novákkal folytatott vita során azzal érvelt, hogy igenis szükség lehet a mozgalomban a bűnözőkre – például egy újabb TV-ostrom esetén.

 

 „Munkájával egy jobb világot teremtett” – áll a MENSCH Nemzetközi Alapítvány oklevelén, amellyel kitüntették Németh Sándort, a Hit Gyülekezete vezető lelkészét. Az elismerést több ezer ember előtt – elismerő szavak kíséretében - Geiger András, az alapítvány elnöke adta át.

A MENSCH Alapítvány egy kiemelten közhasznú szervezet, melynek célja olyan toleráns társadalmi értékrend, demokratikus történelmi tudat formálása, amely értékeli, tiszteletben tartja a kisebbségek jogait, a felekezetek jogait, elítéli a sovinizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a gyűlöletkeltés valamennyi megnyilvánulását. A díjat eddig olyan emberek kapták, mint Tom Lantos amerikai szenátor, Göncz Árpád köztársasági elnök vagy George Herbert Walker amerikai nagykövet.

 

 

Sion hegye

Sion hegye a leghíresebb és a legszentebb a Biblia hegyei között. A Szentírás szerint Isten ezt a hegyet választotta ki magának, hogy állandó lakozást vegyen a Földön. Hogy miért éppen ezt a hegyet?! Ezt csak Ő tudja. Mint ahogy Izraelt sem azért választotta, mert nagy és erős nép lenne (5Mózes 7:7), úgy a Siont sem azért, mert különösebben magas vagy látványos hegy lenne. Elmondható, hogy Isten szeretetét szuverén kiválasztás jellemzi, de általános alapelve, hogy a kevélyeknek ellene áll, és az alázatosokat emeli fel. Izrael kis nép volt, a Sion hegye pedig egy félreeső határhegy mindaddig, amíg Isten rámutatott: itt lesz az én lakóhelyem.

Neve, elhelyezkedése

Az Ószövetségben százötvennégyszer szerepel a héber cijjon szó, az Újszövetség görög szövegében pedig hétszer találkozunk vele Szión néven. A név etimológiája vitatott, az egyik magyarázat szerint a jelentése kiváló, kiemelkedő, egy másik szerint ragyogó, napos hely.

A Sion kezdetben csak az Ófel dombtól és a Templomhegytől délkeletre eső hegyhátat jelentette, ahová Dávid városa épült. Később már az Ófel is a része lett, és egy idő után a Templom-hegyet (Mórija hegyét) is beleértették, amikor a Sionra gondoltak (a továbbiakban a három magaslatot én is egységben kezelem). Sion egyben Jeruzsálemnek a szimbólumává is vált, a próféták gyakran így szólították a várost: Sion leánya.

A Sion hegye Dávid király óta Izrael szellemi-lelki központja. Zsidó és keresztény emberek, fiatalok és öregek, szegények és gazdagok annyi dicséretet zengtek róla, annyi imába szőtték bele nevét, hogy az alábbiakban csak a legfontosabb bibliai kijelentéseket tudom összegezni.

Kiválasztása

Bár a Sion név csak Sámuel próféta 2. könyvében jelenik meg, kiválasztásának története jóval korábbra nyúlik vissza. A Szentírás azt állítja, hogy Salamon a Templomot a Mórija hegyén kezdte el építeni (2Krónikák 3:1). Azon a hegyen, amit Isten választott ki, és mutatott meg Ábrahámnak. Mózes első könyvében a következőt olvassuk: "És monda Isten: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égőáldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok neked. És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-Jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés." (1Mózes 22:2,14).

(Egyes vélemények szerint, ha a pátriárkák korabeli Sálem megegyezik Jeruzsálemmel, akkor Mórija hegye nehezen azonosítható a Templom-heggyel, hiszen akkor Ábrahámnak egy város közvetlen közelében kellett volna feláldoznia fiát. Ez a feltevés azonban figyelmen kívül hagyja a 2Krónikák 3:1 kijelentését.)

A Biblia szerint az Isten jelenlétét őrző Templom azon a hegyen épült fel, ahol Ábrahám élete legnagyobb hitpróbája során kész volt feláldozni szeretett fiát. Ezt a hegyet Ábrahám Jahve-Jire-nek nevezte el. A Jahve-Jire kifejezés jelentése: az Úr lát vagy látni fog. Lát, kiszemeli magának az áldozatot, tehát ellát. A héberben a gondviselés gondolata ugyanis a látás jelentéskörébe tartozik. "Az Úr majd gondoskodik bárányról" - szó szerint néz magának, kiszemel magának, utánanéz majd a maga számára. Az eredeti szöveg szó szerinti fordítása tehát ez: "És nevezte Ábrahám annak a helynek nevét 'Az Úr lát'-nak. Azért mondják ma is: 'Az Úr kijelenti magát a hegyén' (láthatóvá válik, látszik, látható az ő hegyén)" (Kevin Conner: Isten nevei az Ószövetségben).

Emiatt a két esemény - Ábrahám áldozata és Isten megjelenése - nem csak földrajzilag, hanem szellemileg is összekapcsolódik. Ábrahám prófétált: az Úr a kb. ezer évvel később épült Templomban kezdett ezen a hegyen gondot viselni népéről, kijelentette magát, láthatóvá vált. (Az Isten népéről való gondoskodás teljesen áthatja Salamon templomi felszentelő imáját is.)

Az Úr már Mózesnek megígérte, hogy "az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem utál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek" (3Mózes 26:11-12). Isten szolgája a Vörös-tengeren való átkelés után így prófétált: "beviszed, s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítettél, szentségedbe Uram, melyet kezed épített" (2Mózes 15:17).

Ahhoz azonban, hogy Isten a Sionon valóban lakozást vehessen, kellett egy személy, aki felismerte az Úr akaratát. Ez a személy Dávid volt. Dávid királyságának első hét évében a déli Hebronban uralkodott, ám miután egész Izrael felkente őt királyának, egy északabbra fekvő fővárost kellett választania. Dávid Jeruzsálemet választotta, és döntéséről elmondható, hogy az egész Biblia legfontosabb földrajzi vonatkozású eseménye. (Érdekes momentum, hogy Dávid már jóval korábban, Góliát legyőzésekor Jeruzsálembe vitette fel ellenfele fegyvereit (1Sámuel 17:54). Lehet, hogy már tinédzserkorában volt látása a jövendő fővárosról.)

Dávid annak ellenére választotta a Siont, hogy a hegy nem a lehető legjobb adottságokkal rendelkezett egy város számára (a közeli Gibeon például - ahol a Templom felépüléséig a legnagyobb áldozó magaslat is állt - sokkal vonzóbb földrajzi lehetőségeket kínált volna). Igaz ugyan, hogy a Sion hegyét három oldalról mély völgyek védelmezték, ám az északi oldalán fölé magasodott a vízválasztó gerinc, és vízellátását mindössze két forrás, a hegyoldalban fakadó Gihon és a távolabbi Rógel biztosította. Ráadásul Sion lakói annyira megerősítették a várost, hogy gúnyolódni mertek Dávid támadásán. Ám az ifjú király "bevette a Sion várát, ami Dávid városa lett" (2Sámuel 5:7). Ezután ide hozatta fel a frigyládát Obed-Edom házából, és miután Isten kijelentette számára, hogy majd csak a fia fog számára templomot építeni, egy sátorban, "Dávid sátrában" helyezte el azt (2Sámuel 7:2). Ugyanakkor az Úr sátra, melyet Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár a gibeoni áldozóhalmon maradtak (1Krónikák 21:29).

Később "a Sátán Izrael ellen támadt", és rávette Dávidot, hogy számlálja meg az Úr népét (1Krónikák 21:1). Isten büntetésül egy pusztító angyalt engedett Izraelre. Az angyal Jeruzsálemben is ölni kezdett, de ekkor az Úr így szólt: "Elég!" Az angyal kivont karddal a jebuzeus Ornán szérűje felett lebegett, amikor Isten Gád prófétán keresztül kijelentette a királynak, hogy ott kell oltárt építenie számára. Dávid megvette a területet 600 arany siklusért, oltárt épített, áldozatokat mutatott be, és Istenhez kiáltott, aki meghallgatta őt, és a mennyből tüzet bocsátott az oltárra (1Krónikák 21:26). Dávid kijelentette: "ez az Úr Istennek háza", vagyis felismerte, hogy ezen a helyen fog állni a templom.

Izrael királya rögtön hozzá is kezdett az építőanyagok összegyűjtéséhez, fiát, Salamont pedig felkészítette az Úr házának építésére (1Krónikák 22). Később nagyszabású gyűjtést és imaalkalmat is rendezett, mely során Izrael fejedelmei és elöljárói nagy mennyiségű aranyat, ezüstöt és vasat adtak a templom építéséhez (1Krónikák 28-29). Isai fiának ez volt az utolsó nagy tette, melyet a Biblia megörökített. Jól látszik, mennyire szívén viselte az Úr házának ügyét. Élete végéig "Isten szíve szerint való férfiú" maradt.

A Templom felépítése

Miután Isten Gibeonban megjelent Salamonnak, ő "elvégezte magában, hogy az Úr nevének házat épít" (2Krónikák 2:1). Beszerezte a szükséges mennyiségű építőfát és követ, illetve aranyat, ezüstöt, rezet és vasat, munkás- és mesterembereket fogadott, majd királyságának negyedik esztendejében "elkezdte építeni az Úr házát Jeruzsálemben, a Mórija hegyén, mely Dávidnak, az ő atyjának megmutattatott, a jebuzeus Ornán szérűjén" (2Krónikák 3:1). A nagyszerű alkotás végül hét év alatt, i.e. 955 körül épült fel.

Salamon összegyűjtötte a nép véneit és fejedelmeit, felvitték a frigyládát Sionba (2Krónikák 5:2), majd a király csodálatos, Jeruzsálem és Izrael sorsát évszázadokon át befolyásoló felszentelő imádsága után az Úr birtokba vette hajlékát. "És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tűz szállt le az égből, és megemésztette az egészen égőáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsősége megtöltötte a házat, annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr házába; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr házát" (2Krónikák 7:1-2).

Ez volt talán a legfontosabb hegyhez kötődő esemény a Bibliában. A Sínai-heggyel szemben (ahol hasonló jelenetek játszódtak le) a Sion hegyén Isten maradandó lakozást vett, ahol és ahonnan - ígérete szerint - örökre gondot visel népére. Izrael fővárosának és szellemi életének középpontjába az Úr hegye került. Bár nyilvánvaló, hogy a hegyet nem önmaga, hanem az Úr jelenléte tette szellemi központtá, Isten dicsősége, a sekina Sion környezetének "atmoszféráját" is megváltoztatta.

Pusztulás és helyreállítás

Azt azonban Isten jelenléte sem akadályozhatta meg, hogy Izrael szellemi megromlása nyomán a templomot és Jeruzsálemet többször is elpusztítsa az ellenség a történelem folyamán. Salamon idejében ugyan Jeruzsálem nagyon meggazdagodott, és nyugatra és északra terjeszkedett, ám ennek a vidéki zsidóság elégedetlensége volt az ára. Salamon feleségeinek bálványimádó gyakorlata és fia, Roboám pökhendisége miatt az ország kettészakadt, és az addig középen elhelyezkedő Jeruzsálem hirtelen Júda északi fővárosa lett.

A városra i.e. 924 körül támadt először nagyobb had: Sesonk (Sisák) fáraó serege. Az egyiptomi király "elvitte az Úr házának kincseit és a király házának kincseit" (1Királyok 14:25-26). Az aranypajzsok helyett Roboám rézpajzsokat készíttetett, ami a bekövetkezett értékvesztő tendenciát jelezte. A legközelebbi fontosabb esemény Ezékiás királyhoz kapcsolódik. Az asszír hódítások miatt Ezékiás megerősítette Jeruzsálemet: új falakat építtetett, elzárta a kinti források nyílásait, a Gihon-forráshoz pedig egy 535 méter hosszú alagutat fúratott (2Krónikák 32:3-5), ami még ma is megvan. Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében fel is jött Júda ellen Sénakhérib asszír király serege, és elfoglalták a megerősített városokat (Lákis elfoglalását Sénakhérib híres domborművein örökítették meg). Később Sénakhérib felküldte Jeruzsálem ellen hadvezérét, Rabsakét, aki gőgösen kiáltva megadásra szólította fel a várost (2Királyok 18:19-35).

Ezékiás király Izrael Istenéhez kiáltott, aki Ésaiás próféta száján keresztül üzente meg, hogy Asszíriát "megcsúfolja Sion szűz leánya", Júda pedig ismét benépesül: "Jeruzsálemből fog származni a maradék, és a megszabadultak a Sion hegyéről; a Seregek Urának buzgó szerelme cselekszi ezt!" Az Úr angyala katasztrofális pusztítást okozott az asszír seregben, Sénakhérib megszégyenülten tért vissza Ninivébe (2Királyok 19).

Ezékiás fia, Manassé 55 évig uralkodott Jeruzsálemben. Ő volt Júda leggonoszabb királya, és bár élete végén megtért, Isten megelégelte népe csalárdságát. A prófétákon keresztül bejelentette ítéletét: "Íme én oly veszedelmet hozok Jeruzsálemre és Júdára, hogy mindenkinek, aki azt hallja, megcsendül benne mind a két füle. És elhagyom az én örökségem maradékát, és adom őt ellenségei kezébe, és zsákmánya és ragadománya lesz minden ellenségeinek" (2Királyok 22:13-14). Bár Manassé unokája, Jósiás átfogó vallási reformot vezetett be, és az összes magaslatot leromboltatta az országban, Isten ítéletét elfordítani már nem tudta.

I.e. 597-ben, Joákin király uralkodása idején feljött Nabukodonozor babiloni király, és elfoglalta Jeruzsálemet. A királyt előkelőivel, a hadsereg parancsnokaival és mesteremberekkel, összesen legalább tízezer emberrel együtt száműzte Babilonba. A Templom aranyedényeit összevagdalták, és szintén elvitték (2Királyok 24:10-16). Az új király Joákin nagybátyja, Sedékiás lett. Őt hamis próféták, köztük Hanániás azzal bátorították, hogy két éven belül véget ér a babiloni fogság, és Júda foglyai hazatérhetnek (Jeremiás 28:1-4). A szintén Jeruzsálemben tartózkodó Jeremiás viszont arról kapott kijelentést, hogy a száműzetés 70 évig fog tartani, és erről írt a foglyoknak Babilonba (Jeremiás 29:1-14).

Uralkodásának kilencedik évében Sedékiás fellázadt a babiloni uralom ellen. Megtorlásul Nabukodonozor ismét ostrom alá vette a várost. Bár Jeremiás azt hangoztatta, hogy ne küzdjenek Isten ítélete ellen, nem hallgattak rá, sőt, kis híján megölték (Jeremiás 37-38). A több éves ostromot követően, i.e. 586-ban a kiéheztetett város már nem bírta tovább a nyomást, védői feladták a küzdelmet. A babiloniak elfoglalták egész Júdát, Sedékiás királyt elfogták és megvakították, fiait megölték. Az Úr Templomát a többi házzal együtt lerombolták, a megmaradt lakosságot deportálták (2Királyok 25).

Jeremiás siralmaiban gyászolta "a nagy népű várost, amely árvává lett". A próféta keservesen sírt Sion leányának romlása felett, de pontosan tudta, hogy az miért következett be: "megteljesítette az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentumait" (Jeremiás Siralmai 4:11). De a gyászének végén a reményteljes vigasztalás szava is felcsendül: "eltöröltetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé!" (Jeremiás Siralmai 4:22).

A prófécia 70 évvel később teljesedett be: a Babilonból visszatért maradék hosszú küzdelem után i.e. 516-ban fejezte be és szentelte fel a második templomot a Sionon (Ezsdrás 6:15-22), a hegy körül lerombolt városfalakat pedig Nehémiás építtette fel 445-ben. Ezt követően a papok Ezsdrás vezetésével megújították az Istennel kötött szövetséget, és Izrael fiai - Józsué kora óta első ízben - nagy öröm és vígasság közepette megtartották a Sátorok ünnepét (Nehémiás 8). A templomról csodálatos próféciák hangzottak el akkoriban. Aggeus próféta ezt jövendölte: "nagyobb lesz e második ház dicsősége az elsőnél, azt mondja a Seregek Ura, és e helyen adok békességet" (Aggeus 2:9). Malakiás pedig bejelentette: "eljön az ő templomába az Úr, akit ti kerestek, és a szövetség követe, aki ti kívántok; íme eljön, azt mondja a Seregek Ura" (Malakiás 3:1). Ezek a próféciák már Isten egyszülött Fiának közeli érkezésére utaltak.

Jézus szolgálata a Sion-hegyen

Jézus Krisztus koráig 400 év telt el, melyről nem számol be a Biblia. Az első esemény, amelyre már az evangéliumok is utalnak, a Templom felújítása és a hegy környékének rendezése volt, melyet Nagy Heródes végeztetett el, összesen 46 év alatt (János 2:20).

Heródes magas támfalakat építtetett a Templom körül, a hegy és a falak teteje között kialakuló rést pedig kőtömbökkel töltette fel. Így a Templom körül egy kb. 480x300 méteres vízszintes tér jött létre, amely Jézus korában a jeruzsálemi társadalmi élet fő színtere lett. A sík kőlapokkal fedett teret Templomtérnek nevezték, de Pogányok Udvarának is hívták, mivel ide nem zsidók is beléphettek. A teret szegélyező támfalak tetején hatalmas oszlopcsarnokok épültek, ezekben zajlott az Ige tanítása.

A jeruzsálemi Templomban jelent meg Gábriel arkangyal Zakariásnak, hogy bejelentse Keresztelő János születését (Lukács 1:5-22). A Názáreti Jézus megszületése után ugyancsak itt mutatta be Mária és József a megtisztulási áldozatot, és itt prófétált a Messiás felől Simeon és Anna (Lukács 2:22-38). József családja ide járt fel minden húsvétkor Názáretből, és amikor Jézus 12 éves, azaz szellemében felnőtt lett, itt beszélgetett az írástudókkal három napon át (Lukács 2:41-49).

A sátán is jól ismerte ezt a helyet: harmadik kísértésekor megragadta Jézust, elrepítette Jeruzsálembe, és a Templom párkányára állította őt. Majd a 91. zsoltárra hivatkozva arra buzdította, hogy vesse le magát, úgy sem lesz baja. Jézus az 5Mózes 6:16 rhémájával vágott vissza, majd a Szellem erejével tért vissza Galileába, az ördög pedig ezután egy ideig nem kísértette őt (Máté 4:5-7, Lukács 4:9-13).

Jézus Krisztus jeruzsálemi szolgálatairól János apostol számol be evangéliumában. Az Úr már szolgálatának legelején megtisztította a Templomteret a pénzváltóktól és galambárusoktól, mivel "az Atyja házához való féltő szeretet emésztette őt" (Zsoltárok 69:10). Azt is bejelentette, hogy három nap alatt felépíti az új templomot, ami az ő Teste (János 2:19). Később valahol Jeruzsálemben beszélt vele titokban Nikodémus (János 3).

Legközelebb egy meg nem nevezett ünnepen járt Jézus a Sion-hegyen, ekkor gyógyította meg szombaton a Templom-hegy északi támfala mellett fekvő Bethesda-tónál a 38 éve beteg férfit (János 5:1-9). Miután ennek híre ment, a vallásos júdeaiak meg akarták ölni Jézust, egyrészt a szombat megsértése miatt, másrészt azért, mert Istent saját Atyjának nevezte. Jézus bátran vitába szállt velük, és kijelentette: "aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt" (Jánosn 5:23).

Ezután egy sátoros ünnep alkalmával jött fel Jézus Jeruzsálembe. Az ünnep közepén bement a Templomba, és tanítani kezdett. Az utolsó, "nagy" napon felállva jelentette be, hogy aki szomjazik, jöjjön hozzá, és igyon (János 7:10-37). Ezután kísértették ők az írástudók és farizeusok a házasságtörésen kapott asszony esetével, majd ismét a Templomtéren vitázott az egybegyűltekkel. Itt jelentette be egyértelműen, hogy Ő Isten: "Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" (János 8:58). Jézus a testté lett Jahve-Jire, aki láthatóvá vált az ő hegyén! Bejelentését követően rögtön igazolta is isteni mivoltát: teremtő csoda keretében meggyógyított egy születésétől fogva vak embert, amiből - szombat lévén - ismét nagy botrány kerekedett (János 9). Ezután arról tanított, hogy Ő a Jó Pásztor, aki életét adja juhaiért (János 10:1-21).

Az utolsó előtti ünnep, amire Jézus felment Jeruzsálembe, a december végi Templomszentelés ünnepe (Chanukka) volt. Ekkor ismét a Salamon tornácának nevezett oszlopcsarnokban tanított. Újra bejelentette: "én és az Atya egy vagyunk". Erre a júdeaiak megint csak meg akarták kövezni őt, ám ő kisiklott a kezükből, és elment a Jordánon túlra (János 10:22-40).

Ezután már csak egy húsvéti feljövetelről olvasunk az evangéliumokban. Az utolsó héten Jézus ismét megtisztította a Templomot az árusoktól, majd a nyilvánvaló életveszély ellenére minden nap tanított a téren. Szolgálatának végéhez közeledve Jézus így kiáltott fel: "Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!" A kérésre isteni szózat válaszolt a mennyből, ami után sokan hittek Őbenne, de félelemből nem merték ezt bevallani (János 12:28-43). Ezután Jézus kiáltva elmondott szavakkal fejezte be a Templom-hegyi szolgálatát: "Aki hisz énbennem, abban hisz, aki elküldött engem; aki engem lát, azt látja, aki elküldött engem!" (János 12:44).

Jézus elfogására, kihallgatására, megostorozására és utolsó útjára mind Jeruzsálem környékén került sor. Megfeszítése a nyugati városfalakon kívül fekvő Golgota dombján történt, sírja pedig egy közeli sziklában nyílt. Bár a vallási tradíció mindezen események feltételezett helyén emléktemplomot emelt, a cselekmények pontos helye általában nem ismert. Egy eseményé azonban igen: Jézus halálakor a Templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt (Máté 27:51, Márk 15:38, Lukács 23:45), jelezve, hogy Isten Bárányának áldozatával immár szabad az út az igazi Szentek Szentjébe.

Feltámadása után Jézus először Jeruzsálemben jelent meg tanítványainak, és csak azután mutatkozott több mint 500 ember előtt, feltehetően már Galileában (1Korinthus 15:6). Az Olajfák-hegyén történt mennybemenetele után tanítványai továbbra is Jeruzsálemben tartózkodtak, itt szállt rájuk a Szent Szellem Pünkösdkor, itt kezdődött el az Egyház építése (Apostolok Cselekedetei 2:1-41). A tanítványok még jóval Pünkösd után is a Templomtéren gyűltek össze, Salamon tornácában zajlottak az összejöveteleik, ott tanítottak és gyógyítottak (Apostolok Cselekedetei 2:46, 3:1, 5:12). "Rendkívül fontos teljes mélységében megértenünk, hogy a jeruzsálemi zsidó-keresztény ébredés Júdea legfrekventáltabb helyén, a szellemi és intellektuális élet és a közigazgatás centrumában bontakozott ki, és nem valami eldugott zugban!" (Ruff Tibor - Surjányi Csaba: Bevezetés az Újszövetségbe). Ebben az időben már a Templomban szolgáló papok közül is sokan Jézus követőivé lettek (Apostolok Cselekedetei 6:7).

István megkövezését követően az ősgyülekezet szétszóródott Júdeában, de néhány évvel később már ismét létezett nagy gyülekezet Jeruzsálemben, melynek Jézus féltestvére, Jakab volt a pásztora. Azt nem lehet tudni, hogy a gyülekezet hol tartotta összejöveteleit, de a templomi istentiszteletet lelkiismeretesen végezték (Apostolok Cselekedetei 21:20-24). Minden ellenkező híreszteléssel szemben Pál apostol is a Törvényhez hűen viszonyult a Templomhoz. Magát a szolgálatra való elhívást is a Templomban kapta Jézustól egy látomás formájában (Apostolok Cselekedetei 22:17-18), és fogságba is áldozatbemutatás közben, a mózesi megtisztulási szertartás elvégzését követően került (Apostolok Cselekedetei 21:26-30).

Elmondható tehát, hogy Galilea mellett a Sion hegye volt az a hely, ahol Jézus és követőinek legfontosabb tanításai elhangzottak, miközben több nagy csodát is tettek. Jézus és tanítványai nem utasították el a Templomot és a templomi szolgálatot, ám előre látva közeli pusztulását a hitből való megigazulásra tették a hangsúlyt. Miután i.sz. 70-ben a rómaiak lerombolták a második templomot, a zsidóság számára sem maradt más lehetőség, mint hogy imában, hit által közeledjen a Mindenhatóhoz.

Az Izraelt Isten népeként elutasító személyek számára azonban intő jel, hogy a Sion hegye a Biblia legvégén ismét megjelenik: "És láttam, és íme egy Bárány állt a Sion hegyén, és ővele száznegyvennégyezren, akiknek homlokán írva volt az ő Atyjának neve" (Jelenések 14:1). A Nagy Nyomorúság végétől ismét a Sion hegy kerül a középpontba, Isten oda helyezi királyiszékét, és onnan uralkodik a földön.

A hegy a bibliai próféciákban

Sion történetének felvázolása után megpróbálom összefoglalni a hegy bibliai jelentőségét tükröző legszebb és legfontosabb kijelentéseket. (Részletes elemzésre a bibliai igehelyek bősége miatt nem vállalkozhatok, hiszen csak Ésaiás próféta negyvenhét helyen beszél Sionról. A Zsoltárok könyvében szintén nagyon sokszor, összesen harmincnyolc alkalommal találkozunk vele. Jeremiás próféta harminckétszer utal a hegyre. A "kispróféták" közül Jóel, Mikeás és Zakariás összesen huszonnégy helyen szóltak a Sionról.)

A Zsoltárok könyvében szinte kizárólag emelkedett hangvételű, eksztatikus kijelentéseket olvasunk Sionnal kapcsolatban. Sok ige szól a Sion hegyén zajló dicséretről és imádásról (Zsoltárok 9:15, 48:12, 65:2, 97:8, 99:9, 102:2, 135:21, 147:12, 149:2). A zsoltáros "az egész föld örömének" nevezi a Siont (Zsoltárok 48:3), melynek "szépsége tökéletes" (Zsoltárok 50:2). Az Úr szereti ezt a hegyet (Zsoltárok 78:68, 87:2), maga szerezte az ő jobb kezével (Zsoltárok 78:54), ott lakik (Zsoltárok 9:12, 74:22, 76:3, 99:2), és ott kente fel királyát is (Zsoltárok 2:6). A Szentírás kijelenti, hogy a Sion hegyét választotta ki magának az Úr, ott uralkodik örökké (Zsoltárok 132:13-14, 146:10, 110:2). Ezért Isten emberei ezt az áldást mondják: "A Sionból támogasson és áldjon meg téged az Úr!" (Zsoltárok 20:3, 128:5, 134:3). Dávid két helyen részletesen kifejti, hogy csak az igazak mehetnek fel az Úr hegyére, csak a tiszta szívűek állhatnak meg az Ő szent hegyén (Zsoltárok 15:1-5, 24:3-6).

A fogságba vitt foglyok Babilon folyóvizeinél sírva emlékeztek meg Sionról (Zsoltárok 137:1,3), és helyreállításáért könyörögtek (Zsoltárok 51:20, 102:14). A próféták őket buzdítva kijelentették: eljön Sionból a szabadítás, az Úr visszahozza a száműzetésből népét (Zsoltárok 14:7, 53:7 69:36, 126:1). Isten Igéje felhívja a figyelmet arra, hogy akik gyűlölik Siont, megszégyenülnek (Zsoltárok 129:5), de akik szeretik, azok erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt (Zsoltárok 84:8). Mert "akik bíznak az Úrban, azok olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll" (Zsoltárok 125:1).

Ésaiásnál a dicsőséges jövő játssza a főszerepet. A próféta már könyve elején kijelenti, hogy Sion jogosság által fog megváltatni, és megtérői igazság által (Ésaiás 1:27). A következő fejezetben az utolsó időkről szól, amikor Úr házának hegye felülemeltetik minden hegyen és halmon, és a nemzetek a Sionhoz mennek (Ésaiás 2:2-3). Ennek előzménye is lesz: "ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát az ítélet szellemével, a megégetés szellemével, akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé nappal felhőt és ködöt és lángoló tűznek fényességét éjjel" (Ésaiás 4:3-4). Az Úrnak Sionban lesz szabadítása, és Izraelen dicsősége (Ésaiás 46:13). "Eljön Sionnak a megváltó és azoknak, akik Jákobban megtérnek hamisságokból, szól az Úr" (Ésaiás 59:20).

Isten Sionért nem hallgat, és Jeruzsálemért nem nyugszik, míg földerül az Ő igazsága és szabadulása (Ésaiás 62:1). Az Úr bosszút áll Sion ügyéért (Ésaiás 34:8), és alászáll, hogy hadakozzék szent hegyén (Ésaiás 31:4). Azok, akik Sion ellen támadnak, nagyot fognak csalódni, mint aki álomból ébredt (Ésaiás 29:8). Isten minden ellensége elfut, a gonoszok megrettennek az Úr emésztő tüzétől, amely Sionban lesz (Ésaiás 31:9, 33:14).

A Sionban lakó nép nem fog sírni többé, mert könyörül rajta az Úr (Ésaiás 30:19). Megvigasztalja az Úr Sion minden romjait, öröm és vigasság találtatik abban (Ésaiás 51:3). "Az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek, örök öröm lesz fejükön, vígasságot és örömöt találnak, és eltűnik a fájdalom és sóhaj" (Ésaiás 35:10, 51:11). Az Úr Sion gyászolóira ékességet ad hamu helyett, öröm kenetét a gyász helyett, dicsőség palástját a csüggedt lélek helyett (Ésaiás 61:3). Ezért a próféta így buzdítja Isten népét: "Kiálts és örvendj, Sionnak lakosa, mert nagy közötted Izraelnek Szentje!" (Ésaiás 12:6). És így: "Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!" (Ésaiás 52:1).

Amikor az Úr uralkodni kezd a Sionon, még a hold is elpirul, a nap pedig megszégyenül (Ésaiás 24:33). A Mindenható betölti Siont ítélettel és igazsággal (Ésaiás 33:5), és egy drága szegletkövet tesz le Sionba, erős alappal - aki benne hisz, az nem fut (Ésaiás 28:16). "Ünnepeink városa, a nyugalom hajléka", Sion olyan lesz, mint egy szilárd sátor, amelynek szegei soha ki nem húzatnak, és kötelei soha el nem szakadnak (Ésaiás 33:20). Az Úr minden idegent, aki Neki szolgál, szereti az Ő nevét, és szövetségéhez ragaszkodik, felvisz az Ő szent hegyére, mert háza "imádság házának hívattatik minden nemzet számára" (Ésaiás 56:6-7).

Ésaiás kortársa, Mikeás próféta először Sion lakóinak bűnösségére mutatott rá (Mikeás 1:13, 3:10), és pusztulását hirdette (Mikeás 3:12, 4:10), de végül ő is csodálatos jövőképet festett Sion elé: "A sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké!" (Mikeás 4:7) - egy diadalmas, győztes nép képét (Mikeás 4:2,13).

Jeremiásnál a pusztulás szomorú eseményei (Jeremiás 4:31, 6:23, 9:19, 14:9) mellett szintén megjelenik a dicső jövő. Ezt Isten népének megtérése előzi meg: Izrael és Júda fiai együtt jönnek, keresik az Urat, a Sion felől érdeklődnek, és odaadják magukat örök szövetségre (Jeremiás 50:4-5). Isten visszahozza Izrael fiait a fogságból, akik "énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úr javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, az ő lelkük olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé" (Jeremiás 31:12). Miután Isten bosszút állt Babilonon minden Sion ellen elkövetett bűnéért (Jeremiás 50:28, 51:24,35), újra e szavakat mondják Júda földjén: "Áldjon meg téged az Úr, igazság háza, szent hegy!" (Jeremiás 31:23).

Jóel próféta ugyancsak Sion jövőjéről szól: "Az Úr pedig megharsan a Sionról, és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld!" (Jóel 3:16). "De mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a szabadulás" (Jóel 2:32). Az Úr ismét Sionon fog lakozni, az ő szent hegyén (Jóel 3:17, 21).

Hasonló dicsőséges képeket használ Ezékiel (Ezékiel 20:40), Abdiás (Abdiás 1:17,21) és Sofóniás próféta is (Sofóniás 3:14,16). A babiloni fogság után prófétáló Zakariásnál már nem jelenik meg a bűnös múlt, hiszen a nép letöltötte büntetését. Csak a jelent és jövő reménységét láthatjuk: "Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!" (Zakariás 1:14). Az Úr megvigasztalja Siont, és magáévá fogadja Jeruzsálemet (Zakariás 1:17), megtér a Sionhoz, és Jeruzsálem közepén lakik; Jeruzsálemet az igazság városának hívják, a Siont pedig szent hegynek (Zakariás 2:10, 8:3). Zakariás végül egy messiási próféciát intéz a néphez: "Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstény szamárnak vemhén" (Zakariás 9:9).

Az Újszövetség már ennek az igének a beteljesüléséről tudósít. Amikor Jézus és tanítványai közeledtek Jeruzsálemhez, a Messiás egy szamár hátára ült fel. "Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjen a próféta mondása, aki így szólt: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jön neked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordó szamárnak vemhén" (Máté 21:4-5, János 12:14-15).

Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében Ésaiás két messiási próféciáját idézi Sionnal kapcsolatban. Először az Ésaiás 28:16-ban szereplő "beleütközés kövére" és "megbotránkozás sziklájára" hivatkozik (Róma 9:33), másodszor pedig az Ésaiás 59:20-ban szereplő, Sionból eljövő Szabadítóra, "aki elfordítja Jákobtól a gonoszságokat" (Róma 11:26). Péter apostol szintén az Ésaiás 28:16-ot idézi levelében (1Péter 2:6). Ezeket az igéket is Jézus Krisztus, a Kőszikla, a Szabadító teljesítette be.

Végül a zsidókhoz írt levél szembeállítja a törvényadás földi színhelyét, a Sínai-hegyet a Sion hegyével és az élő Isten városával, a mennyei Jeruzsálemmel (Zsidók 12:22). Ez a Sion az örökkévalóság Sionja, az a hely, ahova a mennyei Jeruzsálem leszáll, és ahonnan az egész földön uralkodik majd a Mindenható.

Összefoglalás

A felsorolt igékből, azt gondolom, kiderült, hogy a biblia szerint a Sion nem csak Izrael történelmének, hanem az egész emberi történelemnek a legfontosabb hegye, bár az elmúlt két évezredben a világ nem sokat foglalkozott vele.

A Sion név csak a XX. század nagy honépítő mozgalma, a cionizmus által került be újra a köztudatba. Bár sokan gyűlölik a cionizmus eszméjét, magukat a cionistákat pedig világi nacionalistáknak vagy rosszabb esetben rasszistáknak tartják, a Sion hegyről szóló bibliai igehelyek vizsgálata után fontos leszögezni, hogy a legnagyobb "cionista" - azaz Sion-centrikus - személy maga a Mindenható Isten.

1948, és különösen 1967 óta a jeruzsálemi Sion hegye (Templom-hegy) egyre sűrűbben szerepel a híradásokban, és a bibliai próféciák alapján hamarosan ismét főszereplővé fog előlépni. Az Úr a történelem végén mindenki számára nyilvánvalóvá teszi, hogy Sion szerelmeseinek vagy a Siont gyűlölőknek van-e igazuk."

 

Forrás:

 

http://koszikla.hit.hu/gyalogt/biblia/sion.html

 

 

 

Énekesként is csillogtatja tehetségét. Nagyon jó hangja van, hallgassátok, lássátok! :

 Mali Zoli így mutatja be:
"Gondolom olvasóim közül kevesen láttátok még a képét. Így meglepetéskét felteszek róla egy fotót a nagypofájúaknak, hogy lássák nem a szarral gurigázó cyberpatkánnyal vitáznak, hanem egy makacs , de felkészült harcossal."

Rövidre fogom az érvelést.

5 perc alatt megértheted mire gondolok:

Elviszről már sokan írtak sokfélét. Magyarázták így, magyarázták úgy, meg amúgy is. Volt aki ezt gondolta róla, volt aki azt, mások amazt. Ellentmondásos adatok kerültek napvilágra róla. Ezért nem is annyira elvisz lenne e kedvesen kellemes posztom témája, hanem a Király. Aki elvisz. Engem. http://t7.hu/l8t

1974:

 

2011:

 Bizony bizony mondom néked Izrael, megmondatott a prófétától: Az Úr a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül terajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked.